Már nagyon régóta ismerted, s még régebb óta szeretted. Ti ketten voltatok a tökéletes pár. Hogy mióta? Isten sem tudta már. S egy meleg nyári nap után, ballagtatok haza lomhán.
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
„Ördög is voltam és gyönyörű angyal, ahogy jól esett éppen.Földre rogytam, szálltam az égen.Voltam hű és hűtlen.Hol gazdag voltam, hol nagyon szegény.Bátor, bár néha féltem, de senki ne mondja rám: nem az álmaimnak éltem!”
" e kép szinte semmi nem látni rajta életet, csak egy jó nézni, hisz az emléket őrzi meg"
EMLÉK Anyutól Beának Vikinek
"Piros rózsa voltam, mikor ezt a pársort írtam, Addig hervadok, még választ nem kapok, Szebb vagy a csillagos égnél szemed oly szépen ragyog. Talán az égből is miattad hullanak a csillagok."
EMLÉK Anyutól Beának Vikinek
"Szeretlek és szeretni foglak, amígcsak át nem adnak a sírnak.De ha bebizonyosodik, hogy ott is van élet, én a síron is túl szeretlek majd téged"
"Kinézek az ablakon,látom a holdat ragyogni,
arcomon a könnycsepp végig akar folyni.
Ha most megkérdeznéd,mi a bajom,
csak annyit mondanék:Hiányzol Nagyon!"